eszem

Zöldséges Muszaka logisztikusoknak

B terv. Hiába terveztem meg előre a heti menüt, a tegnapi nap váratlan eseményei miatt felborult az eredeti terv, és a mára szánt ebédet tegnap fogyasztottam el. Bánatosan nézegettem a hűtő szűkös tartalmát, mert persze vásárolni sem volt időm. Két szép darab padlizsán, cukkinik, zöldségek. Mi legyen veletek? Pont a napokban futottam bele egy muszaka receptbe, gyorsan belekapaszkodva a hirtelen támadt ötletbe, rákerestem. Rengeteg variáció, oké hús nincs, lesz zöldséggel, meg majd improvizálok, de ahogy olvasgattam a recepteket, a többség 2 óra körüli elkészülési időt jelzett…Na ne, ennyi időm nincs, épp hogy másfél órám van főzni, ebédelni, ennivalót csomagolni munkába, kutyát levinni, hajat mosni, elkészülni. Szóval improvizálás kilátásban, minden tekintetben.

Hozzátettem kb 3 adagra valóhoz:

– 2 nagyobbacska főtt burgonya

-1 padlizsán

-fél cukkini

-1 kaliforniai paprika

-1 zöld paprika

-1 fej lila hagyma

-2 gerezd fokhagyma

-2 dl paradicsomszósz

-só, bors, oregánó, kakukkfű

-5dkg puha kecskesajt

-5dkg juhsajt

-besamel 1 dl tejből

A burgonyát felraktam főzni, majd elővettem a csipogós labdát és játszani kezdtem a kutyával, tudtam, hogy maximum 15perces sétára lesz csak időnk, szóval szükség lesz egy kis extra mentális fárasztásra. Egy kis pattogtatás után koncentrációt követelő feladatokat adtam neki, kézmosás, és gyors zöldségszeletelés. A padlizsánt kb fél centis karikákra vágtam, megsóztam picit mindkét oldalukat és félretettem. Felszeleteltem a többi zöldséget, közben a burgonya készre főtt, hideg vizet folyattam rá, hogy minél hamarabb hámozni tudjam. A padlizsán karikákat serpenyőben kevés oliva olajon pirítani kezdtem. Labdapattogtatás. Padlizsán szeletek megfordítása. Labda eldugása-keresd! Padlizsán kész, tányérra szedtem, olajat löttyintettem a serpenyőbe és rászórtam a hagymát. Meghámoztam a burgonyát, addigra mehetett is a többi zöldség az üvegesre pirított hagymára. Labda a kutyára bízva, zöldségek a lassú lángra, futás a fürdőbe hajat mosni. Törülköző hajra teker, nyomás a konyhába megkeverni a zöldségeket, jöhetnek a fűszerek és a fokhagyma. Vissza a fürdőbe, nedves haj kifésülése, be a gardrób szobába öltözködni. Haj még nedves, ki a konyhába, jöhet a paradicsomszósz a puhára párolódott zöldségekre. Sajtreszelés, és már szépen sorjáztam is a felkarikázott főtt burgonyát és a padlizsán felét a tepsibe. A készre rottyant zöldségszószt ráborítottam, a kecskesajtot rámorzsoltam, rátettem a maradék padlizsánszeleteket. Meglocsoltam a besamellel, végül rászórtam a reszelt juhsajtot és zsupsz be a 200fokra előmelegített sütőbe.

Második felvonás. Cipő fel, labda el a helyére, kutya pórázra és a még mindig nedves hajammal nekiindultunk a negyed órás pisi-kaki-szimat körútra. Mire felértünk a lakásba meglehetősen ínycsiklandó illatok fogadtak, a sütőt feltekertem 250fokra és bevonultam a fürdőbe a félig megszáradt hajamat formára szárítani. 5 perc múlva aranybarnára sült a muszaka tetején a sajt, így kikaptam a sütőből, egy szeletet gyorsan tányérra is tettem hűlni és neki láttam összecsomagolni délutánra az elemózsiást na meg a táskámat. A kutya bánatosan nézte a tányéromat miközben az asztalhoz igyekeztem vele hogy gyorsan megebédeljek, azt hiszem nem lettek volna ellenére a görög ízek. Kali orexi!

eszem

Albondigas

Óh, a spanyol húsgombóc! Bár a magyar fasírozott még mindig gyakran előnyt élvez vele szemben, már amennyit elkészítem, de az utóbbi időben már igazságosan váltják egymást: egyszer fasírt, másszor albondigas.

Albondigast először Déniában, az andalúz tapas bárban ettem, amikor még Franciaországban éltünk és telelni jöttünk át ide, és emlékeim szerint imádtam. Egy alkalommal, amikor kifogytam a darált hús elkészítését illetően az ötletekből és mivel férj mindig nyúz, hogy adaptáljuk a spanyol konyhát, hát eszembe jutott ez a húsgombóc. Azt hiszem ahány ház, annyi elkészítési mód létezik, tehát nem volt egyszerű egy igazi receptet levadászni, így több recepten, több nyelven rágtam át magam, megnéztem az itthoni készletet és pár kísérlet után kialakult az én saját házi albondigas receptem.

Hozzáadtam:

-500 g darált marhahús

-2 nagy tojás

-1 nagy gerezd fokhagyma

-két jó marék zsemlemorzsa

-só, bors, szárított petrezselyem

A szószhoz:

-300g sűrített paradicsom

-1,5 dl húsleves

-1dl vörösbor

-2 babérlevél

-1 gerezd fokhagyma

-só, bors, rozmaring, kakukkfű, chili

-1 teáskanál barna cukor

-sűrítéshez étkezési keményítő vagy liszt

Az első lépés a gyurmázás, a gombócokhoz összegyúrom a hozzávalókat (a fokhagymát belereszelem) és diónyi göböket formálok a masszából. Ez a legmacerásabb része az elkészítésnek, na meg a gömböcskék forgatása sülés közben, de megéri a fáradtságot, mert jobban is sül, és enni is egyszerűbb, de természetesen a nagyobb gömböcökkel is működik. A 32centi átmérőjű serpenyőm pont telerakom vele, és kevés olíva olajon nagy lángon sütni kezdem, hogy a külseje kérgesre piruljon, és buzgón pöckölgetem, forgatom őket egyik oldalukról a másikra. Amikor elérték a kívánt színt és formát, lecsepegtetve tányérra szedem őket és félre rakom. Az olaj az odasült pörcökkel a tűzön marad, és már zuttyintom is rá a vörösbort, amely édes sziszegéssel szortyogással egyesül a kevéske olajjal és az apró lesült húsdarabokat szépen felszínre hozza. Repül a babérlevél, a reszelt fokhagyma és a cukor, majd a húslé, hogy nagy rotyogás közepette szerelmesen  összeolvadjanak az ízek. Néhány perc után követi őket a sűrített paradicsom a fűszerekkel egyetemben, és kb 10 percig hagyom így őket egymással édelegni, miközben neki állok elkészíteni a köretet. Férj főtt krumplival szereti, én leginkább tésztával, de rizzsel is gyakran fogyasztjuk. Nagyjából a 10 perc elteltével beleeresztem a szószfürdőbe a gombócokat, had élvezzék zamatos simogatását még legalább 10 percen keresztül, addigra pont annyira járja át a pórusait, amennyire épp csak szükséges. És már itt is a tálalás ideje…Que aproveche!

eszem

Hamhamburger ahogy mi

Első emlékeim egy jó hamburgerről valahonnan a kilencvenes évek elejéről származnak, a kisvárosban – ahová gimnáziumba jártam – a posta mellett volt egy büfékocsi kiállítva. Kispénzű kollégistaként néha nehéz volt a döntés egy-egy kisfröccs vagy hamburger javára, így ritka, de ünnepi alkalom volt a hatalmas, szaftos buci. Gombás vagy mexicói, a lényeg, hogy sok legyen a csalamádé és bőven ketchup és mustár. Aztán ahogy teltek az évek és fejlődött a hamburger kultúra – már ha lehet ilyenről beszélni – már más különlegeségeket is megkóstoltam, különféle bucikkal, szószokkal, gyorséttermek kínálataival. És ahogy fejlődött úgy hígult is, egyre nehezebb volt igazán jó hamburgereket találni, ekkoriban kezdtem el gondolkodni a házi készítésen. Emlékeim szerint a legfinomabb húspogácsát írországban ettem, vastag pogácsa, minőségi marhából, a húst pirított hagymával keverték, úgy sütötték ki. Ez volt az alapötlet, ami évekig abszolùt nyerőnek bizonyult, nem sokat kísérletezve hamar megvolt a hozzáadott saját varázslatom, mindezt még reszelt sajttal és chilivel olykor baconnal dúsítottam. A bucit az üzletből szereztem be hozzá, a legjobb volt a nagy édeskés puffancs, de a szezámmagos mekis féle is gyakran került asztalra a villámgyorsan készülő húspogácsával gyors vacsora gyanánt.

Viszont az én szaftos pogácsám többnyire gyorsan eláztatta a bolti zsemléket és hiába a finom hús és különféle extrák még bele, egy maccsos, ragacsos élmény lett a végén. Ekkor jött az ötlet, mi lenne ha a zsemlét is magam készíteném? Az internet számos kipróbált recepttel kecsegtetett, csakhogy hosszas dagasztással, kelési idővel, egyet-egyet kipróbáltam, de az előkészületek ideje sokat elvett a hamburger vacsora varázsából. Végül rábukkantam egy hosszas dagasztás nélküli és relatíve rövid kelési időt kívánó leírásra és persze sütésről sütésre személyre szabtam.

Hozzáadtam:

– 40 dkg liszt (ebből kb 4-5 közepes méretű zsemle lesz)

– 4 evőkanál olivaolaj (vagy olvasztott vaj, ettől édesebb, kalácsosabb lesz az élmény)

– 1,5 dl langyos tej

– 1 evőkanál cukor

– 1 adag száraz élesztő (7g)

– egy csapott kk só

Az élesztőt a cukros tejjel felfuttatom, majd minden hozzávalót jól eldolgozok. Szeretem a tésztát hosszan gyömöszkélni, de néha napján a konyhai robotgépre bízom mindezt. Ezután jött a letakart, meleg helyen való kb 1 órányi pihenés. Ezután 4 vagy 5 részre marom el kézzel a gusztán megduzzadt nyers tésztát, bucikat formázva sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket tisztes távolságban. Itt még egy picit letakarom őket ( negyed óra, 20 perc) hogy elgondolkodhassanak az ízek szépségein, majd egy fél felvert tojással lekenem őket és uzsgyi be a már forró – 180 fokos – sütőbe. 20 – 30 perc alatt őzikebarna gömböcre sülnek, az időt az adott sütő hatékonysága befolyásolhatja.

Amíg bent sütkéreznek, elkészítem a húspogácsákat.

5-6 húspogihoz hozzáadtam:

– 500g darált marha(bármilyen más hússal, sőt hallal is szuperál!)

– egy fél fej hagyma pirítva

– ízlés szerint reszelt sajt, általában keverve félszáraz és lágyabb sajtot, akár többfajtát is

– só, bors, apróra vágott egész chili

– a bucik kenéséhez használt tojás másik fele

Amíg a formátlanná formázott pogik sülnek ugyanabban az olajban ahol előzőleg a hagymát pirítottam, felszeletelem a hamburger töltelék extráit, így szinte egy időben készül el minden.

A forró bucikat sziszegve, jajongva gyorsan félbeszelem és már tálalok is. Melegen még kicsit roppanós a tojással lekent külseje – mi így szeretjük – de rácsra téve, tiszta konyharuhával letakarva jó puhára hűlnek.

A megtöltött hamburgerről már nem készülhetett kép, mert az éhség és a vágyakozás nagyobb úr volt, egy – egy bucit jóízű sóhajokkal elfogyasztottunk, egyet elfelezve pedig még innen-onnan csíptünk. Hidegen, másnap is isteni!

eszem

Pizza itthon

Amikor gyerek voltam rengeteg időt töltöttem a nagymamámnál, gyakorta a szombat délelőttöket is, mert anyámnak olyan munkabeosztása volt. A szombat délelőtt mindig a sütésé volt, általában kalács készült, tejfölös, paprikás, kakaós, diós és mákos kifli ugyanabból a tésztából, máskor pogácsa, édes és sós, néha sütemény, olykor a havi száraz tészta adag került legyártásra. A nyújtódeszka egész délelőtt elöl volt és én mindig ott sertepertéltem, lisztes kézzel vagy orral, loptam a nyers tésztából és kivételes alkalmakkor én is formázhattam vagy szaggathattam. Már apró lisztes orrúként tudni akartam a sütés minden csínyját-bínját és amikor jól ment az írás, már szerettem volna lejegyezni a recepteket. Nagymamám kétkedve ingatta a fejét, hogy nem fog az menni, ő csak úgy érzésre adagol, ránézésre tudja mennyi liszthez mennyi élesztő vagy tej kell, hány csipet só vagy hintésnyi cukor. Úgy hittem sosem fogom tudni az ő receptjeit rekreálni, de érzésből sütni sem. A receptjeit igazából sosem próbáltam újraéleszteni(hol is kapni manapság igazi jó disznózsírt, mint amivel ő sütött?), viszont az érzéssel sütés szép lassan beköltözött a konyhámba. A sok-sok méricskélés, kísérletezés egyszer csak valami varázslattá alakult a kezemben és már csak futólag lapoztam bele a szakácskönyvekbe a hozzávalókért, de hogy miből mennyit, azt már a kezem, szemem és a szívem érezte. (Természetesen még mindig vannak faksznis receptek, sütemények, ahol bizony számít a méricskélés, időzítés és ott így is cselekszem)

Ez a házi pizzatészta alap is így készül, érzésre, ezért nem tudok mennyiségeket megnevezni.

Hozzátettem:

-teljes kiőrlésű liszt

-száraz élesztő

-oliva olaj

-só

-annyi kézmeleg víz, hogy jól összeálljon

Egy normál méretű tepsihez, amit a standard sütőkhöz adnak és ropogós vékony tésztához körülbelül öklömnyi lesz az összegyúrt tészta. Letakarom és megy be a kicsit meglangyított, de amúgy kikapcsolt állapotú sütőbe. Itt egy fél órácska szünet, egyéb tevékenységekre, hogy a tészta ne nagyon, de mégis megkeljen. Vékonyra kinyújtom, az olajjal kikent tepsibe fektetem, eligazgatom. A még ropogósabb tészta kedvéért feltét nélkül megy a sütőbe 180fokon alul-felül sütéssel, és addig ki sem bújik, míg nem kezd pirulni a széle. Ez idő alatt megfőzöm a szószt, összevágom a hütőben fellelhető rádobálnivalót és többféle sajtot reszelek.

A szószhoz hozzátettem:

-olivaolaj

-fél fej apróra vágott hagyma

-2-3 gerezd aprított fokhagyma

-300ml paradicsomszósz

-kb 1 evőkanál ketchup

-só, bors, fűszerek, ha nincs más olaszos, akkor csak oregano, apróra vágott chili

Mire ez elkészül és felaprítottam a felaprítani valót, a tészta már pont ropogós és miután megpakoltam minden jóval még visszazsuppolom nagyjából 10 percre, immáron 220 fokon. Ha nagy ritkán vastagabb tésztára vágyunk, több kelési időt hagyok neki és inkább csak egy rövid előmelegedésre küldöm be sütőbe mielőtt felhalmoznám minden jóval.

Szinte sosem kell külön szólni a vacsorázóknak, mielőtt pirulni kezdene a tetején a sajt, már van önként jelentkező terítésre, bornyitásra. Eredetileg egy tepsinyi képet szántam a bejegyzéshez, de magam is úgy belefeledkeztem az ízekbe, hogy csak az utolsó szeleteknél kaptam észbe, ezzel a képpel gasztromagazinba biztos nem pályázom…A mai vacsora feltétje gomba, lilahagyma, olasz zöld paprika, csípős pepperóni, kecskesajt, félszáraz tehénsajt és kevés kék sajt volt.

eszem

Eperszezon

Ezzel a címmel már bizonyosan kismillió poszt, cikk és egyéb szösszenet íródott, hogy ki mennyire imádja, ízét, illatát, színét, formáját és, hogy mi mindent készít belőle, ne adj isten hány kilót tud felfalni belőle frissiben. Az eperszezon nálunk egy dolog miatt fontos, jóval olcsóbban jutunk hozzá, mint bármikor máskor – mert azért ebből a célból télen-nyáron akad az asztalra – és a legkisebb adag is így végzi:

Mosva, a nagyobb szemek felezve, vagy negyedelve, zacskózva és zutty a fagyóba, hogy megkívánás esetén a következő felállásban bevetésre kerüljön:

Semmi fakszni, és ez a legfinomabb fagyi a világon, holott az eperízű dolgokat alapjáraton nem szeretem. Igaz, ez nem eperízű, ez maga az eper! Natur joghurt, semmilyen hozzáadott adalék, a méz is csak épp mutatóban csöppen bele, ha kicsit éretlenebbek a szemek. A botmixer 1perc alatt eldolgozza és nekem sem kell sok idő, hogy eltüntessem. És nem mellékesen még egészséges is, nyammm.

eszem

Tééészta nap! Ja,nem.

Az ebéd kívánság egy jó tészta volt, és nem is ért fájdalmasan, bármilyen tészta őrültnek is vallottam magam korábban. Amióta kipróbáltam a pizzatésztát karfiolból, azóta boldogan helyettesítem a pastat vele, mert finom!

 

Hozzátettem:

200g főtt karfiol

A szószhoz 2 személyre:

2 evőkanál olivaolaj

1 közepes fej lilahagyma

1 csirkemell, csíkokra vágva

1 közepes cukkini

2 gerezd fokhagyma

300ml sűrített paradicsom

Só, bors, oregànò, chili, ízlés szerint

Nem csak hogy gyorsan kész is van, hanem laktató is és nincs tésztás hiányérzet. A képen ugyan nincs rajta, de azért kapott egy kis parmezánt is a teljesebb olaszos íz érdekében. Buon apetito!

eszem

Spenótos csicseri saláta

A mai ebéd egy edzés utáni gyors hűtőkipakolás eredménye, a rögtönéhenhalok és a miafenevanitthon elegyének gyümölcse.

Hozzátettem:

2 marék spenótlevél

1/2 alma

2 evőkanál natúr magkeverék

50g puha kecskesajt

1 csésze főtt csicseriborsó

6-8 szem koktél paradicsom

olíva olaj

balzsamecet

Nincs varázslat, csak nagy tálba összedobált ízek és élmények, és utána a hosszan tartó jóllakottság.20170420_161838.jpg