látom

Jon Krakauer: Út a vadonba

Eredetileg a filmet akartam megnézni egy ajánlás miatt. Szinte sosem nézek filmet anélkül, hogy kritikákat olvasnék róluk, most sem történt másképp. Inspiráló filmként írták le, ahogy ajánlója is tette, és nem meglepő módon akik a film alapjául szolgáló könyvet olvasták, nem voltak teljesen elégedettek. Miután az utóbbi időben alig volt időm olvasni és az éjszakás műszak miatt több filmet is megnèztem, a könyv mellett tettem le a voksomat, örömmel konstatálva, hogy megtaláltam Scribd-en.

Krakauer nagyszerűen utánajárt a történteknek, és megértésre törekedett, ezt akarta nekünk is átadni. Leíró, vadregényes kliséktől mentes stílusa nagy segítség volt ebben, néhol – még a konklúzióinak levonása előtt – ordítva világított az a bizonyos szál, ami felnőtt életünk mozgatórugóira rátekeredik és ha nem látjuk meg és nem állunk neki fel- és lefejteni – észrevéve vagy észrevétlenül – nem azt az életet éljük, amiben szabadon szárnyalhatunk. A hangsúly a szabadságon van, amit mindannyian keresünk, csakhogy a belső szabadság nem összetévesztendő a külső, kötöttségeket és konvenciókat leràzó életmóddal. Segíthet megtalálni, nem vitatom. De nyitott szemmel és nyitott szívvel kell megélni. Nyitottan arra, hogy nem csak egyféle igazság létezik és felismerni önmagunkat a történetben. Amikor Krakauer a saját történetén keresztül próbál még mélyebb megértést adni Chrishez, ő maga is kimondja: azzal, hogy elszántan a fejébe vette, hogy ha megmássza az Ördög hüvelykujját, azt hitte, hogy egyszerre helyre kerül majd minden, ami rossz volt az életében. Ahogy én is csalódtam az El Camino végén, hogy nem történt meg az a katartikus csoda, amit az út teljesítésének tulajdonítottam. Nem csoda, kívül keresni, ami csak belül felszabadítható…kudarcra ítélt vállalkozás. De már maga a felismerése ennek könnyít néhány kilót a terhünkön és könnyebb rátalálni ezután arra a belső ösvényre, ami majd a vágyott helyre vezet. Hasonlóan nehéz lesz, mint túlélni a vadonban, vagy gleccsert mászni. Legalább ugyannyi bátorság és kitartás kell majd hozzá és jó ha van megfelelő túrafelszerelés is. 

Chris Ron-nak(kérésére valódi nevét elhallgatja Krakauer)írt levelét sokszor elolvastam egymás után, folyamatosan fejtve le a sallangokat róla. A világ nem fekete és fehér – ő is végletesen gondolkodik – de van amiben Chrisnek igaza van: merni kell változtani és nyitottnak kell lenni az újra, az élet más örömöket is tartogat, csak el kell indulni felfedezni őket. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy fontos a megfelelő táplálék. Ami belülről fakad és ezáltal messzire juttat bennünket. 

Advertisements

2 thoughts on “Jon Krakauer: Út a vadonba

  1. Ezzel megleptél 🙂 Nemrég elkezdtem írni egy bejegyzést a blogomba, amit nem fejeztem be. Arról szólt, hogy milyen filmek könyvek voltak nagy hatással rám, amik alakították az életszemléletemet olyanná amilyen lett, és ez a film volt az egyik talán első ilyen. Rengeteget gondolkodtam már rajta hogy el kellene égetnem mindenem és nekivágni az ismeretlennek. 🙂

    Like

    1. Te ajánlottad! 🙂
      Meg fogom nézni a filmet is, mert ahogy utánaolvastam több fórumon, sokan inspirálódtak és vágtak neki a vadonnak a hatására. A lecsupaszított, zenei és mindenféle más effektet nélkülöző valós történet – inkább dokumentumfilmként jelent meg előttem – nyilván másként hat.
      Ne égess semmit 🙂 Inkább add rászorulóknak…A többi meg,…ahogy fentebb is írom 🙂

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s