érzem

Holdfény

Egész este vastag, duzzadt felhőkben úszott a Tibidabo. A kivilágított templom fénye kísérteties hátteret kölcsönzött a lila felhő csomagoknak. Eső lesz, biztos voltam benne. A szél ki-be járt az ablakokon, megmozgatva függönyöket, ajtókat lengetve. A teraszon vacsoráztunk, és tudtam, egy időre utoljára. A dolgozóban olvastunk, és tudtam egy időre utoljára. Amikor nem figyelt, a talpát bámultam, a combját, a vádlija vonalát és befelé nyeltem a könnyeim. Bután fecsegtem, bármiről, mindenről, csak magam mellett volt jó tartani, de előbb-utóbb elindult, hogy nyugovóra térjen. Én még maradtam. Töltöttem az időt, készültem az előttem álló éjszakákra. Odakint aranyozott szélű felhők úsztak, s egyszer, úgy háromórahúsz táján teljes erőből megmutatta magát a hold.

Bámultuk egymást hosszan, inkább én őt, a hold hagyta magát, hagyta hogy tökéletlenül kerek képe bennem tükröződjön. Csak annyira volt kerek, mint egy egyszerű vajas linzer, aminek épp csak megnyalták a szélét…majd nagyot haraptak belé. Igen, lesz telihold, napokon belül hamarosan. Igen, lesznek még sós könnyek, duzzadtan, hisz elmegy, napokon belül, hamarosan.

14 éves voltam, azaz még épp nem, mert nem töltöttem, amikor az akkori szerelmemmel 2 hetet távol töltöttünk egymástól. Még nem volt mobiltelefon, nem volt internet. De  nagyon akartunk kapcsolatban maradni. Hát azt találtuk ki, hogy minden este pontban 8-kor felnézünk a holdra, és akkor együtt leszünk. Soha nem fogom megtudni, hogy vajon így volt-e, hogy kölcsönös volt-e, de én biztosan minden este 8-kor az eget kémleltem. Hittem, erősen, hogy valaki a hold túloldalán csak rám gondol, és csak rám vár, hogy mi összetartozunk, és a hold a tanúnk rá.

Forog a föld. A vajas linzer szerű hold mérhető perceken belül került ki a látószögemből, és bukott alá egy háztető mögött. A vállgödrére gondoltam, a bőrének illatára, és a pancserságomra, hogy most még csak két ajtónyitásnyira van távol tőlem. Most még igen. Nem haboztam, benyitottam, odabújtam. Az állcsúcsom pont illett a vállgödrébe. Nem, nem a holdfény világított meg minket, csak az utcai lámpa fénye. Mit számít, holdon innen és túl. Ma itt vagyunk. Holnap nem.

پس-زمینه-شب-و-ماه_581076345

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s